Az épület építési éve - a déli homlokzat oromzatán olvasható évszám alapján - 1858-ra tehető. Az épület belső kialakítása nem változott az elmúlt 162 év alatt, a belső nyílászárókon építéskori festésük láthatók, a ház gazdái az eredeti anyagokat vasalatokat megtartották. A ház alap nélkül épült vályogépítészet remeke, amely fa födémmel és nádtető héjazattal rendelkezik. a falak vert vályogból készültek. A ház téglalap formájú, téglaoszlopokkal alátámasztott, nyitott tornácos kialakítású. Az épület fűtésére búbos kemence, a hátsó szobában kályha szolgál. A homlokzatok közül kiemelendő az utcai, déli homlokzat, melyen az oromfalon egy paticsból készített dombormű jellegű szívmotívum, illetve egy bevilágító ablak található. A bevilágító ablak festett üveg, rajta a magyarországi református egyház címerével. Alatta félköríves záródású vakolatmezőben az építés éve látszik: 1858. A ház nyugati homlokzatán a nyílászárók osztása építéskori állapotot tükröz, nyitott tornáccal, kör keresztmetszetű tégla oszlopokkal.
Az épület a településen található egyetlen olyan parasztház, amely gyakorlatilag építéskori állapotában maradt fenn. Az épület hűen tükrözi a XIX. század közepének klasszicista elemeket is tartalmazó építési kultúráját, a településen parasztcsaládban élő emberek lakókörnyezetét, az Alföldre jellemző vályogépítészet, az alföldi háztípus jellemző épületszerkezetét.
Az épület utolsó jelentős felújítása 1995-96-ban történt. Kicserélték a nádtetőt és a fedélszék egyes elemeit, de ügyeltek a hagyományos ácsszerkezetek és a nádfedés megtartására. Ekkor vezették be a vezetékes gázt és villamos hálózat is részben korszerűsítésre került. A 2010-es évek közepéig a minden évben esedékes tapasztás és meszelés is megtörtént az állagmegóvás részeként.